Szeretetvendégség

2021.09.04-én szombaton, egy különös és különleges esemény részesei lehettünk.

Ez a program a NEK nulladik napjához kötődő országos rendezvény eleme volt, amit a Győri Egyházmegyében ugyanabban az időben, 3 helyszínen (Sopron, Győr és Mosonmagyaróvár), valósítottak meg.

Hogy is kezdődött?

Egy számunkra kedves tanárnő (a koordinátorunk), azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy a Piarista Iskolát, és benne a Kalazancius Mozgalmat képviselve, segítenénk e a Győri Egyházmegyei Karitasz és a Magyaróvári Karitasz szeretetvendégségén a mosonmagyaróvári Hajléktalanszállón. A feladat az volt, hogy egy rövid lélekemelő műsorral színesítsük az ott élők életét és segítsünk az ételosztásban. A tanárnő kérésére szemtől szembe nem akartunk nemet mondani, de a lelkünk mélyén valójában egyikünk sem vágyott erre a találkozásra és egyáltalán nem bántuk volna, ha ez az esemény – persze rajtunk kívül álló okok miatt –  nem valósult volna meg.

Majd elérkezett a „várva várt” nap! KM pólóink sokszínűségével megérkeztünk egy szürke kis világba. A gyülekező hajléktalanok arcán kezdetben zavar és talán kíváncsiság látszott. Ők méregettek minket némi távolságról, és mi figyeltük őket. Azonban az ajándékba vitt műsorunk, az ételosztásban való segítségünk és a velük, közösen elfogyasztott ebéd, mindkét oldalról ledöntötte a felállított határokat. Az általunk szürkének látott világ a közös beszélgetések során elkezdett kiszínesedni. Életek, sorsok nyíltak meg előttünk, múltbéli örömök és bánatok, megvalósult álmok és kudarcba fulladt tervek, amiket szinte kérés nélkül osztottak meg velünk. A bizalom, amit kaptunk tőlük odáig vezetett, hogy néhányan megmutatták az „otthonukat”, személyes és közösségi életterüket. Meghatározó élmények voltak számunkra.

Amikor a búcsúzásra került a sor, többen megköszönték a segítségünket, de a hazafelé úton mindegyikünkben ugyanaz a gondolat fogalmazódott meg: mi tartozunk hálával! Gimnazistaként – az életbe való kilépés küszöbén – egy olyan világ tárult fel előttünk, amit sosem fogunk elfelejteni. A hajléktalan emberekkel való találkozás után, mindnyájan újraértékeltük mindazt amink van, a lehetőségeinket, álmainkat, vágyainkat.  Érdekes volt bele nézni ebbe a tükörbe, de sokat tanultunk belőle.

Adni mentünk NEKtek, de ti adtatok NEKünk!  KÖSZÖNJÜK!

 

Réka, Eszter, Borka, Kata, Iringó, Cipri, Kriszta

KM csoportvezetők és szimpatizánsok