Vastapssal jutalmazta a közönség a sziporkázó diákokat

Az egész év szorgalmas munkájáról és az utolsó napok megfeszített próbáiról csak a diákszínjátszók és felkészítő tanáraik tudtak. A közönség pörgő ritmusú játékot látott a Fehér Ló Közösségi Ház színpadán, ahol a különböző karakterek jól elkülönültek, mindenki egy-egy tanáregyéniséget alakított. Karinthy Frigyes neve a színlapon garancia a nevetésre, ám ahhoz, hogy a közönség jól szórakozzon, ahhoz kellett a diákok szövegtudása és játéka, a szerepek megformálása. A mindenre elszánt egykori diák, aki mindent megtesz, hogy pénzhez jusson. Újra akar vizsgázni, hogy bebizonyítsa: ő bizony nem tanult az iskolában semmit, és visszajár neki a tandíj. A kétségbe esett igazgató segítségére siet a matematika tanár, és ráveszi a tantestületet, hogy bármilyen választ is ad a vizsgázó, magyarázzák meg, hogy miért helyes a válasz. Így aztán megtudja a közönség is, hogy a 30 éves háború 7 méter és 8 deciig tartott vagy a fotoszintézis a növények napozása.

A felkészítő pedagógusok, Erdősné Benke Éva és Pozsgai Eszter méltán érdemelte meg a tapsot és a csokor virágot.

És aki nem látta most az előadást, ne keseredjen, mert reményeink szerint a környező településeken is színre viszi a Piarista Diákszínpad Karinthy Frigyes: Visszakérem az iskolapénzem c. művét.

Fotó: Horváth Gábor